Anyáról lányára száll a 120 éves gyémánt gyűrű, amit a sárban találtak sok évvel ezelőtt
„Sok szép kislánykori emléket őrzök Iowából, a hetvenes évekből” – kezdi történetét a Love What Matters oldalán Tina Campbell. Négyéves volt, amikor egy különos kincset talált, miközben sarazott a családi farmjukon.
“Egy nap az öreg hinta mellett homokoztam, amikor megláttam valamit, ami felkeltette az érdeklődésemet. Egy kicsi, kerek fémdarab volt, ahogy letisztítottam róla a homokot, rájöttem, hogy egy gyűrű az.” Tina berohant a házba, és rögtön odaadta mamájának a szerzeményt. Anyja a táskájába tette az ékszert, de azt hitte, hogy egy értéktelen bizsut tart a kezében és el is felejtkezett róla.
Egy évvel később mégis bevizsgáltatták a gyűrűt, és kiderült, hogy egy európai csiszolású gyémántról van szó az 1900-as évekből. Onnantól kezdve Tina anyja a jobb kezén viselte a drága ékszert. “Édesanyám nem költött sokat magára. Nem hordott drága ruhákat, nem viselt sminket, nem lakkozta a körmeit. Keményen dolgozott és nem kért sokat az élettől. Szenvedélyesen szerette a családját, és mások mindig fontosabbak voltak neki saját magánál. A gyűrű különleges volt a számára, és megígérte, hogy egy nap majd az enyém lesz.”
Ez a nap akkor jött el, amikor Tina már anyuka volt. Ahogy az édesanyja, úgy ő is minden nap hordta a gyűrűt. Idővel Tina gyerekei is felnőttek, és jól ismerték az ékszer történetét. Hogy vajon kié volt a gyémánt, és hogyan került a sárba, sosem derült ki. Tina anyukája 2010-ben távozott az élők sorából, Tina pedig ezután még hálásabb volt a gyűrűért, hogy így egy darabot mindig magával vihet az ujján mamájából.
Eljött a nap, amikor Tina Campbell lánya is megtalálta az igazit, és mindig arról álmodott, hogy a sárban talált gyűrűvel kérik majd meg a kezét. “Boldog voltam és tudtam, hogy anyu borzasztó büszke lenne, amiért ilyen okos, gyönyörű, sikeres és kedves ember lett az unokájából. Tudtam, ha anyám itt lenne, boldogan adná át ő maga a gyűrűt. De hazudnék, ha nem vallanám be, hogy egy kicsit mégis szomorú voltam. Ez a gyűrű édesanyám része volt, amit mindig magammal vittem mindenhova, és épp feladni készültem” – írja az édesanya, akinek szomorúsága hamar elszállt. “Miközben hiányzik a gyűrű, nagyon örülök neki, hogy most már a lányom viselheti magával ezt a darabot a történelemből, és a nagymamájából, akihez oly közel állt.”
Tina eméli, egy nap unokája is megszületik majd, akinek lánya elmeséli a történetet és odaadja az ékszert, amikor eljön a pillanat. “Ha isten is úgy akarja, én is ott leszek majd.”
Fotók: Love What Matters/ Tina Campbell
Iratkozz fel a hírlevelünkre, hogy ne maradj le a legérdekesebb cikkekről!
