Alain Delon teljes magányban a halálára készül, de nem bánja, mert undorodik a mai világtól
Alain Delon jelenleg 82 éves, és a Paris Match magazinnak adott interjúja alapján tele van keserűséggel. Svájba költözött, ahol korábbi életéhez képest egészen magányosan és elszigetelten él a kutyáival, nyilatkozni is ritkán szokott.
A legendás színész generációjában sorra halnak ki a többiek, így talán nem olyan meglepő, hogy Delon is saját temetésére készül, amihez a birtokon már meg is építettek egy kápolnát, és benne végső nyughelyét.
Majdnem mindenki meghalt. (…) Már nem sok dolgot adhat nekem az élet. Mindent tudok, mindent láttam. De a legnagyobb baj az, hogy utálom azokat az időket, amiket most élünk, hánynom kell tőle. (…) Minden hamis, csak a pénz számít. Megbánás nélkül fogom elhagyni ezt a világot
– idézte az interjú szövegét az Archy Worldys. Delon azt tervezi, hogy kutyájával együtt távozik majd az élők sorából, ha az állat addig nem pusztul el magától. Ha túlélné az ebet, akkor az állatorvos elaltatja majd, így az ő karjaiban halhat meg.
Az őszinte interjúban arra is kitért, hogy nem volt jó apja a gyermekeinek, akik közül az egyiket – akinek édesanyja az ismert német énekesnő, Nico – sosem volt hajlandó elismerni sajátjaként. Elárulta, hogy attól tart, halála után exhumálni fogják a testét az apasági teszt miatt, amit nagyon nem szeretne. A gyermeket egyébként a színész anyja adoptálta, így hivatalosan Alain Delon féltestvére. A magányra nincs rászorulva, mint mondja, a nők még mindig keresik a kegyeit, most is van vagy 10 jelentkező, de egyikük sem megfelelő.
Delon melankóliája nem újkeletű dolog. Szülei négyéves korában elhagyták, és persze ahogy ez ilyenkor lenni szokott, miután híres lett, rögtön “eszükbe jutott, hogy van egy fiúk”.
Nem tudod pótolni azt a szeretetet, amit gyerekként nem kaptál meg. Ez egy olyan űr, amit sosem lehet betölteni. Még a nők mellett is magányos vagyok. Csak négyéves voltam, amikor rájöttem, hogy azok is magadra hagyhatnak, akiket a legjobban szeretsz
– nyilatkozta Delon, aki a francia mozi aranykorának egyik utolsó mementója maradt.