A pápa bejelentését követően megszólaltak a szexuálisan zaklatott apácák
Egy nappal azután, hogy Ferenc pápa beismerte, hogy a katolikus egyházon belül szexuálisan bántalmaztak több apácát, és ígéretet tett a probléma megoldására, az egyház két kiugrott apácája a BBC Radio 4 műsorában, a Woman’s Hourban beszélt az elszenvedett bántalmazásról – írja az Index.
Fogdosni kezdte
Az egykori apácák noha üdvözölték a pápa bejelentését, úgy vélik, hogy túl sokáig uralkodott a hallgatás szelleme az egyházban. Egyikük, az új-zélandi Aucklandben hitoktatóként dolgozó dr. Rocio Figueroa elmondta, hogy még a perui Limában zaklatta egy pap.
„15 éves voltam, és egy lelkész, aki a spirituális vezetőm lett, megkért, hogy csatlakozzak hozzá. Miután több hónapot szánt rá, hogy a bizalmamba férkőzzön, megkért engem és néhány fiatalembert, hogy hozzuk a tornafelszerelésünket, és jógázzunk. Néhány csoportos összejövetel után azt mondta, hogy szívesen megtanítana néhány gyakorlatot, amivel kordában tarthatom a szexualitásomat. Nagyon naiv voltam; korábban nem volt semmilyen szexuális tapasztalatom. De ezután fogdosni kezdett.
Azt gondoltam – tévesen –, hogy ő volt a jó, és én voltam a gonosz. Úgy éreztem, hogy ez az én hibám. Bűnösnek és zavarodottnak éreztem magam. Soha nem erőszakolt meg, de egyértelműen szexuális bántalmazásról volt szó. Negyvenéves voltam, amikor ez realizálódott bennem. Az emberek, akikben megbíztam, azok, akik Istent képviselték, hazugok voltak.
Figueroa addig nem beszélt az ügyről, amíg az érintett egyházi személy életben volt, viszont a halála után szükségesnek tartotta megszólalni, mivel a közösségben sokan szentként tisztelték az illetőt.
Sokáig nem bírta megérteni, hogy megerőszakolták
A német Doris Wagner-Reisinger is csak pár éve lett képes arra, hogy beszéljen az őt ért megaláztatásról.
„Mielőtt szexuálisan molesztáltak, először spirituálisan törtek meg. Nem engedték, hogy könyveket olvassak, vagy hogy beszéljek valakivel a személyes dolgaimról. Elvesztettem az önbizalmamat és gyengévé váltam. Ez már öt éve tartott, amikor [egy férfi a vallási közösségből] elkezdett állandóan utánam járni, amikor egyedül voltam. Bejött a szobámba, és csak állt mellettem, miközben beszélt. Kezdetben csak megölelt, de egy este bejött a szobámba, majd levetkőztetett és megerőszakolt. Sokkoltak a történtek. Megértettem, hogy mi történik, de nem tudtam elhinni. Tudtam, hogy ez nem helyes. Határozottan nem akartam, hogy ez megtörténjen. De meggyőzött az ellenkezőjéről, hogy ő egy pap volt; hogy egy szent közösségről volt szó; úgy gondoltam, hogy ez lehetetlen. Képtelen voltam megérteni, hogy fordulhat elő nemi erőszak ebben a világban – ebben a tökéletes világban, amiben éltem. Évekig tartott, mire megértettem, hogy ami történt, az nemi erőszak volt, és beszélni tudtam róla.
A hitem komoly válságon ment keresztül. Az ösztönös reakcióm az volt, hogy ha beszélnék róla, az ártana az egyháznak, ezért Isten azt várja tőlem, hogy hallgassak. Ez elviselhetetlen volt. Nem tudtam hinni egy ilyen istenben. Később találkoztam egy pappal a közösségben, akivel beszélhettem erről. Idővel egymásba szerettünk. Tudom, hogy ha Isten létezik, akkor ő küldte nekem ezt az embert – valakit, aki szeretett engem.
Wagner-Reisinger 2011-ben nem csak az egyházzal, de a vallásos élettel is szakított.
Iratkozz fel a hírlevelünkre, hogy ne maradj le a legérdekesebb cikkekről!
