A világbajnokság valaha élt legjobb futballistái

Elképesztően nehéz kiválogatni az öt legjobb futballistát az elmúlt 88 esztendő 20 világbajnokságáról, de azért vállalkozunk az embert próbáló feladatra.

Azok nem jöhettek szóba, akik nem nyertek világbajnokságot, így rögtön olyan korszakos zsenik, a labdarúgás meghatározó alakjai estek ki, mint a portugál Eusébio, a francia Michel Platini, a holland Johan Cruyff, vagy az egyetlen vb-n 11, illetve 13 gólt szerző Kocsis Sándor és a francia Just Fontaine.

Persze még így is rengeteg klasszis maradt, és a legjobbak között tényleg csak apróságok döntöttek. A legjobb ötből azonban kimaradt az öt világbajnokságon szereplő korábbi magyar szövetségi kapitány, a német Lothar Matthäus, az olaszok két legendás kapusa, Dino Zoff és Gianluigi Buffon, a franciákat az első vb-címükig vezető Zinédine Zidane és a kétszeres vb-győztes Garrincha is, aki 50 mérkőzést játszott a brazil válogatottban, és csupán egyszer hagyta el vesztesen a pályát – 1966-ban Magyarország ellen, amely az utolsó találkozója volt a válogatottban.

És hogy akkor ki a világbajnokságok történetének öt legjobb futballistája?

5. Bobby Charlton (Anglia)

Az angol válogatott története során egyetlen világbajnoki címet szerzett, méghozzá hazai pályán 1966-ban. A csapatot csupa kiváló játékos alkotta, kezdve a kapus Gordon Bankstől, a csapatkapitány Bobby Moore-on keresztül egészen Nobby Stilesig és a Nyugat-Németország elleni döntőben három gólt szerző Geoff Hurstig, de az angolok agya, vezére, motorja Bobby Charlton volt. A Manchester United lovaggá ütött legendája három gólig jutott a tornán, ő szerezte Anglia első gólját, valamint duplázott a portugálok elleni elődöntőben (2:1), ám mindennél többet árul el a teljesítményéről, hogy őt választották meg a vb legjobbjának, az év végén pedig az Aranylabdát is átvehette.

4. Ronaldo (Brazília)

Ronaldo, minden idők egyik legjobb csatára négy világbajnokságon volt ott, Brazília ezeken a tornákon két arany- és egy ezüstérmet szerzett – apró szépséghiba, hogy a győzelemmel záruló 1994-es tornán nem lépett pályára. Négy évvel később talán csak a rejtélyes betegsége fosztotta meg Brazíliát a sikertől, de 2002-ben nyolc góljával legfőbb vezére volt a vb-címet szerző válogatottnak. Bár 2006-ban a negyeddöntő Zinédine Zidane és a francia válogatott ismét útját állta – akárcsak 1998-ban –, a németországi tornán három gólt szerzett, amellyel a vb-k történetének legeredményesebb futballistája lett 15 góllal. A sors furcsa fintora, hogy négy évvel ezelőtt a német Miroslav Klose éppen Brazíliában döntötte meg a csúcsát, ráadásul a németek meg sem álltak az aranyéremig.

3. Franz Beckenbauer (Nyugat-Németország)

„A császár” helye megkérdőjelezhetetlen a legjobbak között. Franz Beckenbauer játékosként három világbajnokságon szerepelt, és egy-egy arany-, ezüst- és bronzérmet szerzett. Minden idők talán legjobb középhátvédje, söprögetője az elegancia megtestesítője volt, az 1966-os vb-n a legjobb fiatal játékosnak választották meg, de be kellett érnie a második hellyel, míg négy évvel később a harmadik hellyel. Az 1974-es tornán már ő volt a nyugatnémetek csapatkapitánya, és sikerre is vezette a válogatottat. Nem mellesleg 1990-ben szövetségi kapitányként is magasba emelhette a vb-győztesnek járó trófeát, amit rajta kívül csak a brazil Mario Zagallo mondhat el magáról.

2. Diego Maradona (Argentína)

A francia L’Équipe találóan megfogalmazta, hogy az isteni Diego félig ördög, félig angyal. Kétarcúságát tökéletesen megmutatta az 1986-os világbajnokságon, amelyen az angolok elleni negyeddöntőben Maradona előbb ördögi arcát mutatta meg, amikor kézzel szerzett gólt, majd néhány perccel később angyali arcát is megvillantotta, amikor a saját térfeléről indulva végigcselezte magát az ellenfél kapujáig, és megszerezte az elmúlt évszázad legszebb gólját. A mexikói tornán öt gólt szerzett és öt gólpasszt adott, és végig a hátán cipelte a világbajnoki címig menetelő argentin válogatottat.

1. Pelé (Brazília)

Pelé, a fekete gyöngyszem 17 évesen, szinte ismeretlenként érkezett meg az 1958-as világbajnokságra Svédországba, ahol egy csapásra világsztár lett, és kiismerhetetlen, pazar játékával győzelemig vezette Brazíliát. Pelé összesen négy vb-n szerepelt (1958, 1962, 1966, 1970), és bár 1966-ban nem jött össze a siker, a másik három alkalommal aranyérmes lett, így a labdarúgás történetének máig ő az egyetlen háromszoros világbajnoka.

Kövesd a Startlapon a vébé eseményeit, híreit, érdekességeit!